Ma ismételten eldöntöttem, hogy fogok blogolni. Mint ahogy minden héten 3-4-szer eldöntöm, de aztán nem lesz belőle semmi. Nem tudom, hogy más anyukák hogy csinálják, minden nap többoldalas bejegyzéseket írnak, természetesen minél frappánsabban és olyan irodalmi stílusban, hogy ha összegyűlik elég anyag (ami havonta bekövetkezik), akkor bőrkötéses díszsorozatban is kiadhatnák... 2 év alatt levernék a Jókai összest is...
Nos, nálam ez a blogolás úgy megy, mint ahogy minden más: csak elkezdem, de nem folytatom... Ma elkezdtem mosogatni, ami odáig jutott, hogy az egyhetes redvás tányérokat betettem a mosogatóba, és bízva az öntisztulásban, forró vizet eresztettem rájuk... Aztán elkezdtem babaruhát mosni, ami abban merült ki, hogy a nem szaros kis ruhákat betettem a mosógépbe - még tegnap este -, a szarosakat pedig betettem egy vödörbe és bízva az öntisztulásban, forró vizet eresztettem rájuk... ma reggel megismételtem a műveletet, mert a víz éjszaka kihűlt. És most elkezdtem blogot írni, ami abban merült ki, hogy forró vizet eresztettem a...
Amúgy most éppen sorozatfüggőségemet élem ki, éppen a Szomszédok 35. része megy, Alma pont meg van sértődve, amiért elhalálozott szülei után maradt rá nagyobb összegű deviza és egyéb értéktárgyak, és ezt neki fel kell vennie... Most tette fel a "Pénzt vegyek fel a szüleim haláláért?" kérdést, becsületesen kidülledő lencseszemekkel, kedves kis nyuszifogakkal... Sancta simplicitas!
Kismajom még alszik, kidőlt a reggeli szopizás után rendesen. A két Szomszédok között fel fogom ébreszteni, mert a szellemi fejlődéséhez szüksége van minimum napi egy epizód megtekintésére... Kíváncsi vagyok, ezek után mi lesz az első mondata...
1. a nyugdíjasok nem érdekelnek senkit
2. a nyugdíjasok meg is dögölhetnek
3. a nyugdíjasok helyzete egyre rosszabb
4. nekünk erre már nincs pénzünk
5. A pénz, mindig az a rohadt pénz!
6. ennyi pénzből nem tudunk megélni
7. és mi lesz, a XYZ nem adja vissza a pénzt?
No vége a résznek, keltem a dedet. Kezdődjön a szellemi (le)épülés!
