Várok a Munkára. Már kb. három hete.
Nagy unalmamban, miközben várok a Munkára, ami határidôs, és ahhoz, hogy nyugodtan elkészüljek vele határidôre, már kb. három hete csinálnom kéne - úgy döntöttem, írásba öntöm magvas és kevésbé magvas blablabla gondolataimat úgy mindenrôl.
Az igazság az, hogy most nincsenek magvas gondolataim, eltekintve attól, hogy azon fantáziálok, hogy mindjárt kiöntök egy vödör jeges vizet az iroda ablakán arra az illetôre, aki az ablak alatt dohányzik. És úgy amúgy mindenkit nyakon öntenék, aki az utcán csak úgy a pofámba fújja a füstjét. És nyakon önteném azt is, aki otthon az alsó szomszédunkban az erkélyén dohányzik, és a füstje természetesen az én nyitott erkélyajtómon hömpölyög befelé.
Na, végre elment a cigizôs illetô az ablak alól, így most már zavartalanul szippanthatom a Thököly út friss és üde levegôjét, ami valószínûleg elhessenti majd a dohányosok ellen szôtt megsemmisítô fantáziáimat. Azért a biztonság kedvéért behajtom az iroda ablakát, felteszem a lábamat egy székre, hallgatom a gyomrom korgását és várok tovább rendületlenül a Munkára.
